Az első tárcsafékek úgynevezett lebegő féknyergeket használnak. A féknyereg úgy néz ki, mint egy ökölbe szorított ököl. A hengertestben lévő fékdugattyúk rányomják a belső betétet a féktárcsára, amitől a hengertest túlzottan megfeszül a vezetőjében, és a másik oldalon lévő fékbetét is a tárcsához nyomódik.